Vidám kis történetről számolnék be, hátha valaki érti és meg tudja magyarázni talán még nekem is!
Vasárnap este édesanyámon (77) viselkedési zavarokat vettünk észre. Vérnyomás mérés: 190 felett a megszokott 110 körülihez képest. Gyógyszerbevétel, várunk, a helyzet nem javult. Telefon, orvosi ügyelet. 10 perc, és megérkezik. Vérnyomás 217. Agyi keringési zavarokra gondol az orvos. Azonnal írja a beutalót a sürgősségire. Rohanás a közeli kórházba, 20 km padlógázzal. Érkezünk pontosan este 8 kor. Megtudjuk hogy 1 orvos van, aki éppen súlyos beteget éleszt újra, kis türelmet kérnek. Ok, leülünk. 11 órakor már fel is vették az adatokat kint a folyosón, aztán bekísérték anyámat egy vizsgálóba. További majdnem 1 óra várakozás után nővérke kijön egy telefonszámmal és átadja az adjunktusnő üzenetét, miszerint menjünk haza, és reggel 7 körül érdeklődjünk a megadott számon. Kérdezzük mi van a mamával? Nem tudják, de marad. A holmiját odaadhatjuk neki? Nem! Legalább a hálóingét szeretnénk! Na jó, azt beviszi. Elköszönhetnénk tőle? Nem, majd reggel telefonáljunk! Ezek után "teljesen megnyugodva és megelégedve" éjfélkor kiléptünk a megyejogú város kiemelt központi kórházának ajtaján. Hála az ügyeletes orvosnak hogy a sürgősségire küldött minket.... így nem kellet vizitdíjat fizetni.... Bravó! Nem tudom hogy képzelte az eü kormányzat a minőségi ellátást a nagy reformban, ha ilyen helyeken is egy orvos dolgozik. Amíg egy beteggel foglalkozik addig a többi várakozó nyugodtan rosszabbul is lehet akár. Szerintem jobb volt a korábbi rendszer, amikor a háziorvos, vagy ügyeletes azonnal osztályra utalta a beteget ahol hamarobb jutott megfelelő ellátáshoz.
Vasárnap este édesanyámon (77) viselkedési zavarokat vettünk észre. Vérnyomás mérés: 190 felett a megszokott 110 körülihez képest. Gyógyszerbevétel, várunk, a helyzet nem javult. Telefon, orvosi ügyelet. 10 perc, és megérkezik. Vérnyomás 217. Agyi keringési zavarokra gondol az orvos. Azonnal írja a beutalót a sürgősségire. Rohanás a közeli kórházba, 20 km padlógázzal. Érkezünk pontosan este 8 kor. Megtudjuk hogy 1 orvos van, aki éppen súlyos beteget éleszt újra, kis türelmet kérnek. Ok, leülünk. 11 órakor már fel is vették az adatokat kint a folyosón, aztán bekísérték anyámat egy vizsgálóba. További majdnem 1 óra várakozás után nővérke kijön egy telefonszámmal és átadja az adjunktusnő üzenetét, miszerint menjünk haza, és reggel 7 körül érdeklődjünk a megadott számon. Kérdezzük mi van a mamával? Nem tudják, de marad. A holmiját odaadhatjuk neki? Nem! Legalább a hálóingét szeretnénk! Na jó, azt beviszi. Elköszönhetnénk tőle? Nem, majd reggel telefonáljunk! Ezek után "teljesen megnyugodva és megelégedve" éjfélkor kiléptünk a megyejogú város kiemelt központi kórházának ajtaján. Hála az ügyeletes orvosnak hogy a sürgősségire küldött minket.... így nem kellet vizitdíjat fizetni.... Bravó! Nem tudom hogy képzelte az eü kormányzat a minőségi ellátást a nagy reformban, ha ilyen helyeken is egy orvos dolgozik. Amíg egy beteggel foglalkozik addig a többi várakozó nyugodtan rosszabbul is lehet akár. Szerintem jobb volt a korábbi rendszer, amikor a háziorvos, vagy ügyeletes azonnal osztályra utalta a beteget ahol hamarobb jutott megfelelő ellátáshoz.
Azóta szerencsére eltelt egy hét és a mamát hazahoztuk, jobban van.
